A villamoson ülve, az ablakon kinézve kaptam el őket, éppen csak pár pillanat erejéig. Egy vak férfi és egy vak nő, mindketten a kezükben fehér bottal, egymásba kapaszkodva siettek végig a járdán. Nem ismerem őket, nem tudom mit éltek át abban a pillanatban, de engem annyira megfogott ez a kép. Talán a címe miatt, amit gondolatban adtam neki: "Feltétlen bizalom".
(..avagy: "Vakon bízni")
