Sokszor sok könyv van nálam otthon a könyvtárból. Bemegyek, hogy visszavigyek néhányat, és ahogy beérek, onnantól én elvesztem, nem tudok ellenállni, akár tervezem, akár nem, újabb könyvekkel felpakolva jövök ki. Mivel azért nem olvasok folyamatosan, így ezeket a könyveket sokszor a maximális ideig, azaz 3 hónapig tartom magamnál. Most is így volt két könyvvel, már kétszer hosszabbítottam őket, úgyhogy teljesen "a végét járták". Tudtam, hogy le fognak járni azon a csütörtökön, de nem volt a fejemben, hogy pontosan melyik kettő, így persze az egyiket otthon felejtettem. Először kicsit mérges voltam a helyzetre, de aztán kiszámoltam, és rájöttem, hogy csak kb. 300 Ft-ot kell majd fizetni, ha következő héten hozom (Húsvét volt, így se péntek, se hétfő nem jöhetett szóba). Azért azt az egyet visszavittem, amelyik nálam volt és aznap járt le. Bementem a könyvtárba, mondta az egyik könyvtáros, hogy hozzá mehetek. Közben csörgött a telefon, felvette. Húzza le a könyvet, várok. Számítottam rá, hogy mondja, hogy van egy másik is, így is tett. Mondtam neki, hogy azt nem tudtam visszahozni, úgyhogy sajnos az már fizetős lesz. (Közben egyébként rájöttem, hogy azért se volt nálam, mert még egyik tesóm olvasta).
Erre csak úgy lazán megszólal telefonálás közben, hogy akkor meghosszabbítja azt is addig, amíg a maradék könyveim érvényesek. (Kb. +1 hónap.) Teljesen letaglózott. Nem ismert különösebben, legfeljebb arcról, hogy néha járok hozzájuk, szerintem legfeljebb egyszer, ha vettem nála ki könyvet, egyébként mindig máshoz kerültem, meg úgy egyébként is, semmilyen szintű kötődés, kapcsolat, akármi nem volt köztünk. Agyba-főbe hálálkodtam (a magam módján visszafogottan persze), teljesen el voltam olvadva.
Az egészben az volt a gyönyörű, hogy nekem tényleg eszembe sem jutott volna, hogy lehet ilyet, neki semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy nekem jót tegyen, még ismerni sem ismert különösebben, hanem tényleg teljesen önzetlenül adta nekem ezt ajándékba. Neki pár kattintás, a könyvtárnak ~ -300 forint, nekem egy boldog élmény, egy kis szeretet-töltet, ~ +300 forint, és -1 könyvtári út szóval +idő. (Na de nem is ezeken a +/-okon van persze a hangsúly.)

Szóval ezúttal is köszönöm a Karinthy u.-i Szabó Ervin könyvtárban dolgozó szőkés rövid hajú (az ajtóhoz legközelebb ülő) könyvtárosnőnek ezt a nagyon jóleső kedvességet. Igazán boldoggá tett. :)